Nem az államalapítás ünnepe —
a szövetségkötésé
Augusztus 20-át iskolai emlékeinkből az „államalapítás ünnepeként” ismerjük. Ez igaz is — de talán nem ez a legfontosabb réteg benne. Ez az írás egy másik nézőpontot ajánl: nem egy dátumot ünneplünk, hanem egy szövetséget, amelyet ezerhuszonhat évvel ezelőtt, 1000-ben kötöttek, és amelyet minden nemzedéknek újra meg kell erősítenie.
Mi történt valójában 1000-ben?
István nem egyszerűen egy államot „alapított” a szó mai, bürokratikus értelmében — koronázása egy szövetségkötés volt. A koronázási eskü és a hitlevél hagyománya (amelyről korábban részletesen írtunk) azt fejezi ki, hogy az uralkodó és a nemzet kölcsönös, egymást kötelező fogadalmat tett egymásnak: az uralkodó esküt tett a nemzet jogainak és szabadságainak megtartására, a nemzet pedig hűséget fogadott — nem egy személynek, hanem annak a rendnek, amit a Szent Korona jelképez.
Ez a különbség nem szócsavarás. Egy „alapítást” egyszer, a múltban hajtanak végre, és onnantól kész tény — nézzük meg, csodáljuk, és kész. Egy „szövetséget” viszont minden nemzedéknek újra kell élnie, meg kell értenie, és — ha úgy dönt — meg kell erősítenie. Az egyik emlékezetről szól, a másik elkötelezettségről.
A szövetség két oldala
A hagyomány szerint a szövetségnek két, egymást feltételező oldala van. Az egyik oldalon a hatalom gyakorlója áll, aki esküt tesz: nem a maga hasznára, hanem a nemzet jogainak és méltóságának védelmére fogja használni a rábízott hatalmat — ezt a gondolatot jártuk körül korábban a „kettős kötés” írásunkban is. A másik oldalon a nemzet áll, amely hűséget fogad — nem feltétlen engedelmességet egy személynek, hanem hűséget ahhoz a rendhez, amely mindkettőjüket köti.
A kérdés, amit augusztus 20. minden évben újra felvet, nem az, hogy „ki alapította az országot” — hanem az, hogy él-e még ez a kölcsönös kötelezettség. Tartja-e magát a hatalom a maga oldalán? És tartja-e magát a nemzet a magáén — ismeri-e egyáltalán, mihez tartozik hűséggel?
|
A gondolatébresztő kérdés, amit ezen az augusztus 20-on érdemes feltenni magunknak: „Ha ma kellene újrakötnünk ezt a szövetséget — mi, a nemzet, és ők, a hatalom gyakorlói —, vajon ugyanazokat a feltételeket fogadnánk-e el, amelyeket eleink fogadtak el ezerhuszonhat évvel ezelőtt? És ha nem, mi az, amit ma másképp kötnénk ki?” |
Miért fontos ez, és miért nem politikai kérdés
Ez a kérdés szándékosan nem szól semelyik mai politikai szereplőről. Éppen az a lényege, hogy időtlen: minden korban, minden hatalomgyakorlóra egyformán vonatkozik, mert nem egy személyt, hanem egy elvet állít mérce elé. Az augusztus 20-i ünnep akkor tölti be valódi szerepét, ha nem csupán a múltra emlékeztet, hanem minden nemzedéket arra késztet, hogy tudatosan újragondolja: mit jelent számára ma a szövetség, amelynek tagjai vagyunk.
Zárógondolat
István koronázása nem lezárt, múzeumi esemény — élő szövetség, amelyet minden augusztus 20-án újra megkötünk, ha megértjük, mit jelent. Ez a modul nem azt kéri, hogy nézzünk vissza a múltba, hanem hogy tegyük fel magunknak a kérdést: hűek vagyunk-e ahhoz a rendhez, amelynek tagjai lettünk — és készen állunk-e arra, hogy ezt a hűséget, ha kell, a jövő nemzedékének is átadjuk?